1304
Címlap  //  Magunkról  //  Hitalapelvek  //  Az új föld

Bibliatanulmányok

Migránsok új hazába

Speranta TV

Hitalapelvek

Adventista.hu

28. Az új föld

 

- A végidei eseményekről szóló tan -

 [Előző]                                                                                                                                                        [Következő]

Az Újföldön, ahol igazság lakozik, Isten örök otthont, az örök élethez tökéletes környezetet, szeretetet és örömöt, valamint az Ő jelenlétében való tanulást biztosít a megváltottaknak. Isten népével akar lakni, itt nincs szenvedés és halál. A nagy küzdelemnek vége van és nem lesz többé bűn. Minden dolog, élő és élettelen együttesen hirdeti, hogy Isten a szeretet; és Ő mindörökké uralkodik. Ámen. (2Pt 3:13; Ésa 35; 65:17-25; Mt 5:5; Jel 21:1-7; 11:15; 22:1-5)

Egy fiú, miután túlélte a halálos veszedelmet, megkönnyebbülten mondta: „Az én otthonom a mennyben van, de nincs honvágyam." Hozzá hasonlóan, sokan a halál közelségében a mennyet „a más helynél" kívánatosabbnak tartják, de egy pillanat múlva győz a megfogható élethez - az itt és mosthoz - való ösztönös ragaszkodás. Ez az érzés akkor volna igazolható, ha a valóságnak megfelelnének azok a nézetek, amelyeket sokan a halál utáni életről vallanak. De a szentírási leírások és utalások szerint az az élet, amelyet Isten készít a megváltottaknak, annyira felülmúlja mostani életünket, hogy kevesen tétováznának, feladják-e ezt a világot az újért.

 

Az új Föld jellemzése

Kézzelfogható valóság. A Biblia első két fejezete elmondja, hogy Isten tökéletes világot teremtett az emberiség otthonául. A Biblia utolsó két fejezete hasonlóképpen arról beszél, hogy Isten tökéletes világot teremt az emberiség részére - de ez újjáteremtés, a föld helyreállítása a bűn okozta romlásból.

A Biblia újra és újra kijelenti, hogy a megváltottaknak ez az örök otthona valóságos hely lesz, amelyet valóságos testű és agyú emberek látnak, hallanak, érintenek, ízlelnek, szagolnak, megmérnek, ábrázolnak, és teljes mértékben tapasztalnak. Isten az új földön fogja elhelyezni ezt a valóságos mennyet.

2Péter 3. fejezete tömören foglalja össze e fogalom szentírási hátterét. Péter az özönvíz előtti világról, mint „az akkori világról" beszél, amelyet a víz elpusztított. A második világ „a mostani... föld"; az a világ, amely tűz által megtisztul, hogy utat nyisson a harmadik világnak, az új földnek, amelyben „igazság lakozik" (6-7, 13. vers).[1] A „harmadik világ" ugyanolyan valóságos lesz, mint az első kettő.

Folytonosság és különbözés. Az „új föld" kifejezés mind a folytonosságot, mind a jelenlegi földtől való különbözést kifejezi.[2] Péter és János látomásban látta a tűz által minden szennytől megtisztított, majd helyreállított régi földet (2Pt 3:10-13; Jel 21:1).[3] Tehát az új föld mindenekelőtt ez a föld, és nem valamilyen idegen hely. Megújítva bár, mégis ismerős, ismert ott-hon marad. És jó, hogy ez így van! De új olyan értelemben, hogy Isten eltávolít a földről minden, bűn okozta szennyet.

 

Az új Jeruzsálem

Az új Jeruzsálem ennek az új földnek a fővárosa. Jeruzsálem héber jelentése „a béke városa". A földi Jeruzsálem ritkán felelt meg ennek a névnek, de az új Jeruzsálem pontosan ezt fogja tükrözni.

Összekötő kapocs. Bizonyos értelemben a város összekapcsolja a mennyet és az új földet. A menny elsősorban „eget" jelent. A Szentírás ezen a szón (1) a légköri eget (1Móz 1:20), (2) a csillagos eget (1Móz 1:14-17) és a „harmadik" eget - a Paradicsom helyét - (2Kor 12:2-4) érti. Ebben az összefüggésben a „menny" rokon értelmű lett a Paradicsommal, azzal a hellyel, ahol Isten trónja és lakóhelye van. Tágabb értelemben a Szentírás Isten birodalmát és uralmát, valamint az Ő uralkodását elfogadni kész embereket „a mennyek országának" nevezi.

Isten minden várakozást meghaladóan válaszol a „Mi Atyánk" kezdetű imában elmondott - „Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is" kérésre, amikor az új Jeruzsálemet elhelyezi a Föld bolygón (Jel 21:1-2). Ő nemcsak megújítja a földet, de meg is dicsőíti. Felülmúlva a bukás előtti állapotát, a világegyetem fővárosává lesz.

Fizikai jellemzés. János látomásba illő kifejezésekkel rajzolja meg az új Jeruzsálem szépségét; a város olyan, „mint egy férje számára felékesített menyasszony" (Jel 21:2). A város fizikai tulajdonságainak leírásával valóságos voltát ábrázolja.

1. Világossága. Az első jellegzetesség, amit János észrevett, amint nézte a „menyasszonyt, a Bárány feleségét", a „világossága" volt (Jel 21:9,11). Isten dicsősége világítja meg a várost, fölöslegessé téve a nap és a hold fényét (Jel 21:23-24). Semmilyen sötét sikátor nem csúfítja el az új Jeruzsálemet, mert falai és utcái áttetszők, és „éjszaka... ott nem lesz" (Jel 21:25). „Nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket." (Jel 22:5)

2. Felépítése. Isten csak a legértékesebb anyagokat használta a város építéséhez. A fa-la jáspisból, „kristálytiszta... kőből" van (Jel 21:11, 18). Az alapokat tizenkét különböző drágakő díszíti: jáspis, zafír, kalcedon, smaragd, szárdonix, sárdius, krizolit, berill, topáz, krizopráz, jácint, ametiszt (Jel 21:19-20).

Ezek a drágakövek azonban nem a fő építőanyagok. Mert a város legnagyobb részét - épületeit és utcáit - aranyból készítette Isten (Jel 21:18, 21), olyan bőségesen használva ezt az értékes fémet, ahogy az emberek ma a betont használják. Ez az arany bármilyen ma ismert aranynál finomabb, mert János „tiszta üveghez hasonló" aranynak nevezi (Jel 21:18).

A városba tizenkét kapun lehet belépni. Minden egyes kapu egy-egy gyöngyből készült. „A gyöngy a szenvedés gyümölcse, egy pici izgató anyag csúszik be az osztriga kagylójába, és ahogy a kis teremtés szenved, az izgató anyagot csillogó drágakővé alakítja át. A kapuk gyöngyből vannak. Bemeneteledről, az én bemenetelemről Isten saját végtelen szenvedése árán gondoskodott, amikor Krisztusban mindent megbékített önmagával."[4]

Ugyanolyan fontos ma a város felépítéséhez használt anyagok felsorolása, mint az a tény, hogy az angyal, aki megmutatta Jánosnak a várost, megmérte a falait. Hogy megmérhető volt, hogy van magassága, hosszúsága és szélessége, azt tudatja a modern, adatokhoz igazodó emberrel, hogy a város valóságos hely.

3. Táplálék- és vízellátása. Isten trónjától, amely a város központjában van, folyik „az élet vizének tiszta folyója" (Jel 22:1).És mint egy sok törzsű indiai fügefa, az élet fája nő „a folyóvízen innen és túl". Tizenkét gyümölcse tartalmazza azokat a létfontosságú elemeket, az öregedés, kimerültség és fáradtság ellenszereit, amelyeket az emberiség azóta nélkülöz, amióta Ádámnak és Évának el kellett hagynia Édent (Jel 22:2; 1Móz 3:22). Akik ennek a fának a gyümölcsét eszik, azoknak nincs szükségük éjszakai pihenésre (vö. Jel 21:25), mert az új földön soha nem éreznek fáradtságot.

 

Örök otthonunk

A Biblia világossá teszi, hogy végül az üdvözültek örökölni fogják ezt a földet (Mt 5:5; Zsolt 37:9, 29; 115:16). Jézus megígérte, hogy követőinek „helyet készít" Atyja házában (Jn 14:1-3). Ahogy már említettük, a Szentírás szerint az Atya trónja és mennyei székhelye az új Jeruzsálemben lesz, amely leszáll erre a földre (Jel 21:2-3; 5).

Városi otthonok. Az új Jeruzsálem az a város, amelyet Ábrahám várt (Zsid 11:10). E hatalmas városon belül készít Krisztus „lakóhelyet" (Jn 14:2), valódi otthonokat.

Vidéki otthonok. De a megváltottak nem lesznek az új Jeruzsálem falai közé zárva. Ők öröklik a földet. Városi otthonukból a megváltottak kimennek vidékre, hogy megtervezzék és felépítsék megálmodott otthonukat; hogy növényeket termeljenek; hogy arassák és egyék azok termését (Ésa 65:21).

Otthon Istennel és Krisztussal. Az új földön Jézusnak a tanítványaihoz intézett ígérete mindörökre beteljesedik: „...Hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek" (Jn 14:3). Krisztus testet öltésének célja: „velünk az Isten" - végül megvalósul. „Ímé, az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük." (Jel 21:3) Itt az üdvözülteknek az lesz a kiváltságuk, hogy az Atya és a Fiú jelenlétében - az Ő társaságukban - élhetnek.

 

Élet az új földön

Milyen lesz az élet az új Földön?

Uralkodás Istennel és Krisztussal. Isten bevonja a megváltottakat országának ügyeibe. „Isten és a Bárány trónusa lesz benne (a városban): szolgái imádják őt... és uralkodnak örökkön-örökké" (Jel 22:3-5 - új prot. ford.; vö. 5:10).

Nem tudjuk, mire terjed ki az uralmuk. De feltehetően a megváltottak egyik fontos feladatukként mint Krisztus követei fognak szolgálni a világegyetemben, bizonyságot téve Isten szeretetének megtapasztalásáról. Legnagyobb örömük Isten dicsőítése lesz.

Fizikai tevékenységek az új földön. Az új földön az élet a legigényesebbek érdeklődését is leköti majd az örökkévalóságon át. Egy pillantás a megváltottak által végezhető tevékenység-kínálatra, fokozza a menny utáni vágyunkat, pedig még el sem kezdődött a lehetőségek felsorolása.

Ismerjük a szentírási ígéreteket, hogy a megváltottak „házakat építenek, és bennük lakoznak" (Ésa 65:21). Az építkezés tervezéssel, szerkesztéssel, berendezéssel jár, és az átalakítás és átépítés lehetőségével. A „lakoznak" szóból a mindennapi élet sokszínű tevékenységére következtethetünk.

Az egész új földön való lét fontos célja helyreállítani azt, ami Isten eredeti teremtési terve volt. Édenben Isten kertet adott az első emberpárnak, „hogy művelje és őrizze azt" (1Móz 2:15). Ha az új földön - ahogy Ésaiás mondta - szőlőket plántálnak, bizonyosan gyümölcsösöket és gabonamezőket is. Ha - ahogy a Jelenések könyve jelzi - hárfákon játszanak, miért ne játszanának trombitán és más hangszereken is? Isten volt az, aki az emberiségbe plántálta az alkotás vágyát, és a korlátlan lehetőségek világába helyezte őket (2Móz 1:28-31).

Társadalmi élet az új földön. Meg fogjuk látni, hogy az örökkévalóságban örömünket nagy részben az egymással való kapcsolatunk jelenti.

1. A barátok és a család. Megismerjük-e barátainkat és rokonainkat, miután megdicsőültünk, és Jézus képmására átváltoztunk? Krisztust a feltámadása után a tanítványai minden nehézség nélkül felismerték. Mária felismerte a hangját (Jn 20:11-16), Tamás a fizikai megjelenését (Jn 20: 27-28), az emmausi tanítványok pedig a szokásait (Lk 24:30-31, 35). Ábrahám, Izsák és Jákób a mennyek országában is viselni fogja nevét és személyiségét (Mt 8:11). Feltehetően az új földön is fenntartjuk kapcsolatainkat azokkal, akiket most ismerünk és szeretünk.

Valójában az ottani kapcsolataink azok - és nemcsak a családunkkal és jelenlegi barátainkkal -, amelyek miatt a menny a mi reménységünk. A sok anyagi ajándék „eltörpül majd az Istennel, az Atyával, a Megváltóval, a Szentlélekkel, az angyalokkal, valamint minden nép, törzs, nyelv és nemzet szentjeivel, saját családunkkal való örök értékű kapcsolatokkal összehasonlítva..." „Nem lesz többé meghiúsult élet, széthullott család, megromlott kapcsolat. Mindenki ép és egészséges lesz. A testi és szellemi összetartozás teszi a mennyet és az örökkévalóságot a tökéletes beteljesüléssé."[5]

„A szeretet és a rokonszenv, amelyet Isten plántált a lélekbe, a legszebb és legigazabb kifejezésre jut. A bűntelen kapcsolat a szent lényekkel, a harmonikus együttlét a szent angyalokkal és minden kor hűségeseivel... - mind hozzájárul a megváltottak boldogságához."[6]

2. Házasság? Krisztus néhány kortársa megemlítette a többszörösen megözvegyült asszony esetét, akinek összesen hét férje volt. Megkérdezték Jézust, kinek a felesége lesz ez az asszony a feltámadás után. Nem sok fantázia kell ahhoz, hogy elképzeljük, milyen végtelen bonyodalom származna abból, ha az e földön kötött házasságok megismétlődnének a mennyben. Krisztus válasza mennyei bölcsességről tesz bizonyságot: „A feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben" (Mt 22:29-30).

Vajon a megváltottak nélkülözni fogják akkor a házassággal most járó ajándékokat? A megváltottak az új földön nem lesznek megfosztva semmi jótól! Isten azt ígérte, hogy „nem vonja meg a jót azoktól, akik ártatlanul élnek" (Zsolt 84:12). Ha ez igaz ebben az életben, mennyivel inkább igaz lesz az eljövendőben.

A házasság lényege a szeretet. A szeretet kifejezéséből öröm fakad. A Szentírás ezt mondja: „az Isten szeretet", és „teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűség van örökké" (1Jn 4:8; Zsolt 16:11). Az új földön senki sem lesz hiányában sem a szeretetnek, sem az örömnek vagy gyönyörűségnek. Senki sem fogja érezni, hogy egyedül van, vagy üres az élete, és nem szeretik.

Bízhatunk abban, hogy a szerető Teremtő, aki azért hozta létre a házasságot, hogy örömet nyújtson a mostani világban, valami jobbat fog adni az eljövendőben - valami olyant, ami annyival szárnyalja túl a házasságot, amennyivel az új világ a jelenlegit.

 

Szellemi élet az új Földön

Az értelem helyreállítása. Az élet fájának „levele a népek gyógyítására szolgál" (Jel 22:2 - új prot. ford.). Az a gyógyítás, amiről a Jelenések könyve beszél, több, mint a jelenlegi „gyógykezelés"; ez „helyreállítást" jelent, mivel ott soha senki nem lesz beteg (Ésa 33:24, 20). Amikor esznek az élet fájáról, a megváltottak kinövik a századokig tartó bűn okozta testi és szellemi károkat. Visszaalakulnak Isten képmására.

Korlátlan lehetőségek. Az örökkévalóság korlátlan értelmi fejlődést kínál. Az új földön „a halhatatlan lények soha nem csökkenő örömmel fogják a teremtő hatalom csodáit, a megváltó szeretet titkait fürkészni. Ott nem lesz Isten elfelejtésére kísértő, kegyetlen, ámító ellenség. Minden tehetség fejlődik, minden képesség gyarapszik. A tanulás nem fogja az elménket fárasztani, és erőnket kimeríteni. A legnagyobb vállalkozások is véghez vihetők, a legmagasztosabb törekvések is megvalósíthatók, a legmagasabb célok is elérhetők. Mindig új magaslatok hívogatnak, új csodák gyönyörködtetnek, új igazságot érthetünk meg, és új dolgok serkentik az értelmi, lelki és testi képességeket."[7]

Lelki tevékenységek az új földön. Krisztus nélkül értelmetlen lenne az örök élet. Az örökkévalóságon át a megváltottak éhezni és szomjúhozni fognak arra, amit még Jézusról megtudhatnak - hogy mindjobban megérthessék életét és munkáját; hogy többet beszélhessenek vele; hogy az el nem bukott világoknak többször tehessenek bizonyságot páratlan szeretetéről; hogy jellemük még jobban tükrözze az övét. A megváltottak Jézusért és Jézussal élnek majd. Teljes örömmel örökre megnyugodnak benne.

Krisztus azért élt, hogy szolgáljon (Mt 20:28), és ugyanilyen életet kíván követőitől is. Már maga az jutalom, hogy vele dolgozhatunk. És a kapcsolatot, amely ebből fejlődik, azon a nagyobb áldáson és kiváltságon kívül kínálja, hogy vele dolgozhatunk az új földön. Ott „az Ő szolgái szolgálnak néki" (Jel 22:3) nagy örömmel és gyönyörűséggel.

Bár a megváltottaknak alkalmuk lesz kutatni Isten kincsesházát a természetben, a legkedveltebb tudomány a kereszt tudománya lesz. Amikor az értelem újra eljut az Isten eredeti szándéka szerinti magas szintre, és elmúlik a bűn okozta vakság, az ember megérti a lelki igazságot úgy, amire itt csak vágyódik. A megváltásról - amelynek mélysége, magassága és szélessége minden képzeletet meghalad - fognak tanulni és énekelni az örökkévalóságon át. E tanulmány által a megváltottak előtt az igazság egyre nagyobb távlatai nyílnak meg, úgy, ahogy az igazság Jézusban van.

Az üdvözültek hétről hétre összegyűlnek szombati istentiszteletre: „És lesz, hogy... szombatról szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr" (Ésa 66:23).

 

Nem lesz többé...

Minden rossz véget ér. Az új földről szóló legbátorítóbb ígéretek egy része azt mondja el, hogy mi nem lesz ott. „Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem vesződség, mert a régi világ elmúlt." (Jel 21:4 - új kat. ford.)

Ezek a bajok örökre eltűnnek, mert Isten eltörli a bűn minden formáját, megsemmisíti minden baj okát. A Szentírás az élet fáját mint az új föld részét említi, de soha nem beszél a jó és gonosz tudásának fájáról vagy a kísértés bármely más forrásáról. Azon a csodálatos helyen sohasem kell a keresztényeknek harcolni a világgal, a testtel, sem az ördöggel.

Az új föld „új" marad a bűntől szennyezett régi Föld bolygó bevándorlóinak özöne ellenére. Ez a tény a biztosítéka, hogy nem lesznek ott „gonoszok, gyilkosok, kicsapongók, csalók, bálványimádók és hazugok" (Jel 21:8 - új kat. ford., 22:15). Istennek ki kell zárnia őket onnan, mert bármilyen bűn megjelenik, az rombol.

Eltűnik „az átok minden nyoma... csak egy emléke marad: Megváltónk örökre viselni fogja kereszthalálának nyomait. A bűn kegyetlen munkájának semmi emléke nem marad, csak a sebhelyek Krisztus fején, oldalán, kezén és lábán. A megdicsőült Krisztust szemlélve, a próféta így szól: „Ragyogása, mint a Napé, sugarak támadnak mellőle, és ott van az Ő hatalmának rejteke" (Hab 3:4). A Golgota sebei a Megváltót dicsőítik, és hatalmát hirdetik az örök korokon át."[8]

A régiekről említés sem történik. Az újföldön - mondja Ésaiás - „a régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak" (Ésa 65:17). A 16. versből nyilvánvaló, hogy a régi élet bajait a megváltottak elfelejtik. Viszont nem fogják elfelejteni azokat a jó dolgokat, amelyeket Isten cselekedett - megmentő nagy kegyelmét, amely nélkül a bűn elleni egész küzdelem hiába lett volna. A szentek saját tapasztalata - amelyet Krisztus megmentő kegyelméről szereztek - bizonyságtevésük lényege lesz az örökkévalóságon át.

Ezenkívül a bűn története fontos része annak a biztosítéknak, hogy „nem lészen kétszer veszedelem" (Náh 1:9). A bűn szomorú következményeinek gondolata örök elrettentésként szolgál mindenki részére, aki valamikor is ennek az öngyilkos útnak a választására érezne újra kísértést. Bár a múlt eseményei fontos célt szolgálnak, a menny légköre e borzasztó emlékeket megtisztítja a fájdalomtól. Isten azt ígérte, hogy emlékeik nem váltanak ki a megváltottakban bűntudatot, megbánást, csalódást, fájdalmat, sem bosszúságot.

 

Az új teremtésbe vetett hit áldásai

Az új földről szóló tanítás iránti hitük nagyon sok gyakorlati áldást jelent a keresztényeknek.

Bátorítás a szenvedésben való kitartásra. Krisztus „az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet" (Zsid 12:2 - új prot. ford.). Pál felbátorodott, amikor az eljövendő dicsőségre gondolt: „Azért nem csüggedünk... mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk" (2Kor 4:16-17).

A jutalom örömét és bizonyosságát adja. Maga Krisztus mondta: „Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben" (Mt 5:12). Pál hangsúlyozza: „Ha valakinek munkája... megmarad, jutalmát veszi" (1Kor 3:14).

Erőt ad a kísértéssel szemben. Mózes el tudott szakadni „a bűnnek... gyönyörűségétől" és „Egyiptom kincseitől", „mert a megjutalmazásra tekintett" (Zsid 11:25 - 26).

Érezteti a menny előízét. A keresztény jutalmát nemcsak a jövő hozza meg (Ef 1:14). Krisztus szólt így: „Ha valaki meghallja az én szómat, és megnyitja az ajtót,bemegyek ahhoz..." (Jel 3:20). „És amikor Krisztus jön, mindig magával hozza a mennyet." A vele való beszélgetés, „a menny a szívben; a dicsőség kezdete; az üdvösség előíze."[9]

Gyümölcsözőbbé tesz. Egyesek szerint a keresztényeket annyira a menny érdekli, hogy e világ számára értéktelenek. De a keresztények pontosan az elkövetkező életbe vetett hitük révén állnak azon a szilárd alapon, ahonnan megmozgatják a világot. Ahogy C. S. Lewis megjegyezte: „Ha a történelmet olvasod, azt fogod találni, hogy pontosan azok a keresztények tették a legtöbbet a mostani világért, akik a legtöbbet gondoltak az eljövendőre... Azért lettek a keresztények olyan eredménytelenek a jelenlegi világban, mert csaknem elfeledkeztek a jövendőről. Legyen célod a menny, és megkapod „benne" a földet is; legyen célod a föld, és egyik sem lesz a tied."[10]

„A bölcs ember nagyobb gonddal farag márványszobrot, mint épít hóembert."[11] Az a keresztény, aki örökké akar élni, természetesen nagyobb gonddal rendezi el az életét (és ezért biztatóbb hatással van a társadalomra), mint az az ember, aki veszendőnek tartja magát, olyannak, aki csak azért született, hogy elmúljon.

„A mennyei, a Szentlélek által támogatott dolgokkal való foglalkozásnak hatalmas átalakító ereje van. Emelkedetté teszi a lelket, és nemesíti. Látótere és látóképessége megnő, és a látható és láthatatlan dolgok viszonylagos arányát és értékét helyesebben ítéli meg."[12]

Bemutatatja Isten jellemét. A világ, ahogy azt ma látjuk, igen hamis színben tünteti fel Isten jellemét és e bolygóval kapcsolatos eredeti tervét. A bűn annyira megrontotta a föld fizikai környezetét, hogy sokan nehezen tudnak kapcsolatot elképzelni a Mózes első és második könyvében ábrázolt Paradicsom és a világunk között. Most a túlélésért vívott állandó harc jellemzi az életet. Még a hívők élete - akiknek küzdeniük kell a világgal, a testtel és az ördöggel - sem képviseli pontosan Isten eredeti tervét. A megváltottak részére tervezett világ, amelyet nem érint Sátán befolyása, az a világ, amelyben egyedül Isten szándéka valósul meg, és mutatja be igazán Isten jellemét.

Istenhez vonz bennünket. A Biblia végül megrajzolja az új földet, azért is, hogy a vallástalan embert Krisztushoz vonzza. Vannak, akik tiltakoznak annak hallatán, hogy „az édeni szépségében helyreállított föld, amely olyan valóságos, mint ‘a föld most', lesz a szentek végső otthona", ahol „nem lesz bánat, fájdalom és halál, és egymást szemtől szemben" látják, és megismerik.

„Ez nem lehet igaz - mondják -, hiszen éppen ez felel meg a világnak; pontosan ez az, amit a gonoszok szeretnének."

Sokan - úgy tűnik - „azt gondolják, hogy a vallás... végső jutalmával valami olyasmi lehet, amire a világ nem vágyhat; és amikor bármilyen boldog állapotról van szó, amire az ember szíve bukott állapotában igazán vágyik, annak - véleményük szerint - nincs köze az igaz valláshoz".[13] De semmi sem lehet távolabb az igazságtól.

Azzal, hogy Isten bemutatja, mit készített az Őt szeretőknek, meg akarja szabadítani az embereket az evilági kötelékeiktől, hogy segítsen nekik felismerni az eljövendő világ értékét, és bepillantást nyújtani azokba a csodálatos dolgokba, amelyeket egy szerető Atya készített.

 

Őrökké új

Ezen a régi földön gyakran mondják, hogy „minden jó dolog véget ér". Az új földdel kapcsolatos legjobb hír az, hogy soha nem ér véget. Valósággá lesz, amit a „Halleluja kórus" szövege mond: „E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, aki örökkön-örökké uralkodik" (Jel 11:15; vö. Dán 2:44; 7:27). A Szentírás azt is mondja, hogy minden teremtés együtt énekeli a dicsőítő éneket: „A királyi székben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség, és dicsőség és hatalom örökkön-örökké" (Jel 5:13).

„A nagy küzdelem véget ért. Nincs többé bűn, és nincsenek bűnösök. Az egész világegyetem megtisztult. A végtelen nagy teremtettséget tökéletes összhang és boldogság tölti be. Tőle, aki mindent teremtett, árad az élet, a fény és az öröm a határtalan téren át. Élők és élettelenek - a legparányibb atomtól a legnagyobb csillagig - tökéletes szépségükkel és felhőtlen boldogságukkal hirdetik, hogy Isten a szeretet."[14]

 

Lábjegyzet

1.

 

Lásd James White, „The New Earth, The Dominion Lost in Adam Restored Through Christ" (Review and Herald, 1877. március 22., 92-93. oldal

2.

 

A magyar „új" szó a Újtestamentumban használt két görög szó fordítása. A neos „az idő vonatkozásában fejezi ki valaminek az új voltát, és fordítható úgy, hogy »új«, »nem régi«, „fiatal". Ez az archaios - ‘régi', ‘eredeti', ‘elnyűtt', ‘ősi' ellentéte." Másrészről a kainos „újat jelent formában vagy minőségben, és fordítható úgy, hogy ‘új', ‘friss', és ami a természetét illeti: 'eltérő'. Ez a palaios - ‘régi', ‘idős', „‘elnyűtt', ‘elrontott'- ellentéte. Kainos az ‘új föld' ábrázolására használt kifejezés" ("New Earth", SDA Bible Dictionary, jav. kiad., 792. oldal)

3.

 

I. m.

4.

 

Richard W. Coffen, „New Life, New Heaven, New Earth," These Times, 1969. szeptember, 7. oldal

5.

 

Neal Wilson, „God's Family Reunited", Adventist Review, 1981. október 8., 23. oldal

6.

 

White:A nagy küzdelem, 600-601. oldal

7.

 

I. m., 600. oldal

8.

 

I. m., 509. oldal

9.

 

„Clusters of Eschol," Review and Herald, 1854. november 14., 111-112. oldal

10.

 

C. S. Lewis,Mere Christianity (Westwood, NJ; Barbour and Co., 1952), 113. oldal

11.

 

Fagal, Heaven Is For You, 37. oldal

12.

 

„Clusters of Eschol", 111-112. oldal

13.

 

Uriah Smith, „The Popular Hope, and Ours" Review and Herald, 1854. febr. 7., 20. oldal

14.

 

White:A nagy küzdelem, 602. oldal

[Előző]                                                                                    [Fel]                                                             [Következő]

Órarend

 

Péntek 1900 - Istentisztelet-Live

Szombat 800 - Tanítók órája

Szombat 900 - Szombatiskola-Live

Szombat 1100 - Istentisztelet-Live

Szombat 1700 - Istentisztelet-Live

Kedd 1800 - Imaóra

Oldalainkat 69 vendég és 0 tag böngészi

Scroll Up